30. fejezet

Egy fehér szobában ébredek a kórházban. Nagyon sajog a kezem, amin egy összevarrt seb található, meg néhány kék-zöld folt. Előttem a székben ott ül Caleb. Rögtön oda akarok hozzá menni, de mikor ki akarnék kelni az ágyból, felszisszenek.

- Nyugi, még pihenj kicsit.- szól lágyan.

- Én nagyon sajnálom!- szomorkodom.

- Hülye voltam!- nézek rá. Elmosolyodik.

- Nincs semmi gond. A te motoroddal estél el, amúgy sem lett semmi baja.- nevet fel.

- Lehet, hogy még várni kéne a "motor dologgal"...- kezdek bele.

- Rendben.- bólint elismerően.

- Majd megveszem másét mikor lesz jogosítványom.- tervezgetem nevetve.

- Aha. Tehát épp most mondtad, hogy neked nem kell motor, de már azt tervezgeted, mikor veszel egyet?- röhög ki Caleb.

- Hát, tőled nem kérhetem, hogy várj meg az eladással.- nézek rá újra a szemem sarkából.

- Hm...nem most kértél meg?- nevet tovább.

- De. Igen.- vigyorgok.

- Hiszen úgyis tudod, hogy megvárlak.- mondta kedvesen.

- Mindenben?- teszem fel a kérdést. Anyuval már beszéltem erről, és bár még mindehhez nagyon fiatalok vagyunk, mégis kicsúszott a számon.

- Erre is tudod a választ.- nézett mélyen a szemembe.

- Mindenben.- mondja ki szorosan tartva a szemkontaktust. 

- Na jó, ma már hazajöhetsz, mert nem lett komolyabb bajod, tehát készülődj, mert 1-2 óra múlva indulunk.

- Mivel megyünk?- kérdezem félve a választól.

-Autóval.- nyugtat meg.

- Várj! Anyuék tudják, hogy...- kezdem, de félbeszakít.

- Igen. Mindent elmondtam nekik. Míg aludtál megbeszéltem Sueval az egész dolgot.- teszi még hozzá az utolsó mondatot.

- Remek.- hogy fogom otthon ezt kimagyarázni.

Miután hazaértem, és megbeszéltem apával meg anyával az egészet, egyetértettünk abban, hogy ezt az egész "motor" dolgot későbbre halasztjuk. Mivel elfáradtam (bár, mint megtudtam, egész délután a kórházban aludtam) lefeküdtem aludni. Hát, hosszú nap volt ez, az tuti.