Sóhajtva nézek magam elé. Egész nap sóhajtoztam. Nemsokára vége van a nyárnak. Mindjárt meg kell venni a gimihez szükséges cuccokat, füzeteket, táskát, tolltartót. Hát, egyszer mindennek vége!- ezzel nyugtatom magam. Nincs mit tenni, ráadásul nagyon izgulok a Calebbel való kapcsolatom miatt. Elvileg ugyan oda jelentkeztünk, de mégis más-más osztályba kerülhetünk, és ez idegességet ébreszt bennem. Mi van, ha egyikünket nem veszik fel? Mi lesz olyankor? Nagyon rossz lenne nélküle. Hát, ezért hívtam fel őt. Hála az égnek, felvette, mint mindig. Mostanában nagyon sokat beszélünk. Azt hiszem, ő is hasonlóan érez, mint én.
- Hé, Karen!- köszönt kedvesen.
- Mi lesz, ha nem ugyan abba az osztályba járunk majd, vagy, ha nem veszik fel egyikünket?- kérdezem köszönés nélkül. Igen, mostanában a "köszönés nélkül parázós kérdésekkel bombázás"-ra is rászoktam.
- Hát, ha nem ugyan abba az osztályba járunk majd, az nem lesz nagy katasztrófa, szünetekben mindig együtt lehetünk, órákon meg figyelni kell, szóval ezt azt hiszem, túléli a kapcsolatunk.- feleli, némi csönd után pedig rájön, hogy a válaszra várok, így folytatja.
- Ha pedig nem veszik fel egyikünket, akkor sem lesz baj.- jelenti ki, és mintha valami mérgesség is lenne a hangjába szórva.
- Gond van?- kérdezek rá, mire sóhajt.- Sue, vagy talán megbántottalak?- találgatok ijedten.
- Figyelj Karen! Én nem akarom elvenni a fiatalkorod.- szögezi le most már tényleg mérgesen és komolyan.
- Mi?- nem értem, mire akar kilyukadni. Megint sóhajt, majd folytatja.
- A középiskola arra jó, hogy barátokat, és ismerősöket szerezz. Ha csakis velem foglalkozol, akkor neked egyik sem lesz. Ez nem normális. Én a pasid vagyok, és szeretlek, de mégis kell szabadidő. Mindkettőnknek.- válaszol. Végiggondolom amit mond.
- Igazad van.- helyeselek, mire hallatszik, hogy megkönnyebbül.
- Minden nap beszélünk, de neked kellenek barátnők. Nekem pedig néhány srác.- nevet fel.
-Oké, tényleg.- vallom be. Mostanában csak vele voltam, és így visszanézve ez ijesztő.
Végül nevetve tettük le, igazat adva. Örülök, hogy megbeszéltük. Most pedig lemegyek filmet nézni a családdal, mert már nem is tudom, mennyi ideje nem tettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése