32. fejezet

Bocsi a késéssel és jó olvasást!
Ma van Caleb szülinapja!!! Az ebédnél is csak vigyorogtam, de mikor megérkezett (és nevetve végigmért), gyorsan felszaladtam a szobámba, hogy összeszedjem az ajándékát. Végül (kivételesen) egy hosszú csókkal köszöntöttem, amit apa köhögve bár, de nagy nehezen végig bírt várni. Anya persze a távolba meredve nosztalgiázott, meg köszöntötték és megszólalt.
- Ó, érezzétek jól magatokat.- sóhajtozott még mindig visszaemlékezve.
- Rendben van, viszlát!- köszönt el Caleb, én pedig intettem egyet.
Ma egy pizzázóba mentünk el (mert ez ünnepi alkalom, ugye), ahova anyunak volt kuponja. A pincérnő kuncogva ment el miután felvette a rendelést, és vihogva mesélt a többieknek Caleb felé mutogatva. Fortyogva néztem feléjük.
- Mi bajod van?- nézett furán Caleb.
- Azok a lányok.- biccentek továbbra is vadul szuggerálva a "csajokat".
- Nem az számít, mit csinálnak, hanem az, hogy kivel ülök egy asztalnál.- jegyzi meg, mire a szívem megdobban és (mi mást is csinálnék) elvörösödök.
- Hát...hát...ez igaz.- nyökögve válaszolok, rá sem tekintve. Az étlap érdekesebb volt. Hogy ez a mondat mennyire igaz? Semennyire. Khm.
Közben egy másik lány kihozza a pizzákat, és egy szemrebbenés nélkül bátorítón rám mosolyog, majd "véletlenül" leönti a továbbra is pletykálkodó pincérlányokat. Erre azok visongva besétálnak a személyzetnek fenntartott szobába. Elég kedves lány. Úgy döntöttem, hogy őt bírom.
- Rendes lány, nem?- vigyorog rám Caleb. Hát, nem csak én vettem észre a "műsort".
- Az.- jegyzem meg elmosolyodva.
- Na de én is készültem műsorral!- vigyorodtam el, majd épp végszóra kihoztak egy tortát, és elkezdték énekelni a Boldog szülinapot című dalt. Caleb, ahogy láttam elvörösödve bámulta a bevont tömeget, és a pincérnőket, végül pedig felröhögve magához húzott és megcsókolt.
Miután végigénekeltük (naná, hogy beálltam!) a számot, kihozták a pizzákat is, végül pedig eljutottunk a torta feléig. Itt már nem bírtunk többet enni, így becsomagoltattuk a maradékot, és Caleb engedélyével hazavittem (azért mégiscsak az ő tortája...).
A nap jól telt, viszont szomorú voltam, mikor már az ajtó előtt álltunk.
- Még nem is mondtam, hogy boldog szülinapot!- húztam az időt.
- De igen, egyszer mikor megérkeztem, majd kétszer-ha a mondókát beleszámoljuk- az étteremben.- karol át.
- Oké, lehet, hogy már mondtam.- öleltem át.
Mikor már kissé sokáig öleltük egymást, Caleb lassan eltolt, és a szemembe nézett.
- Ez volt a legjobb szülinapom.- jelenti ki.
- Miért?- kérdezem remegve.
- Mert te ott voltál.- mosolyodik el, majd megcsókol és még sokáig állunk így.
Mikor már végképp nem volt más hátra, elköszöntünk, majd hirtelen eszembe jutott valami.
- Várj, az ajándék!- futok utána, mert már majdnem el is megy, és a kezébe adom a csomagot. Kibontja, és úgy látom örül neki, majd már bemegyek én is a házba.
És ez volt Caleb szülinapj
Az ajándékot direkt nem mondtam el, ezt rátok, olvasókra hagyom, mindenki azt gondol, amit akar.