- Nem tudom.- mondja végül.
- Gondolom vissza kell mennem és meg kell beszélnem...anyámmal.- néz furán. Eddig is "anyunak" hívta, de most mégis máshogy volt az anyja.
- Gyere.- húzom az ellenkező irányba.
- Khm. Mi lesz a khm...az autóval?- kérdezem.
- Én megyek vele.- válaszolja.
- És a motorral?- nézek riadtan.
- Ma lesz az első órád. Ma egyedül mész. Ha képes voltál idehozni az autómat, akkor haza tudsz menni a motoroddal.- bólint, nagyon bízva a tervében.
- De hát én nem tudok...Megígérted.- szólaltam meg végül. Erre megállt.
- Jó. Maradj itt, várj meg. Elviszem haza az autót, majd gyalog visszajövök, végül pedig motorral hazaviszlek téged is, majd én is elmegyek haza.- jelenti ki, majd mielőtt még bármit szólni tudnék, már el is ment. Ebben csak az a baj, hogy így volt időm gondolkodni. Végül elkövettem életem egyik nagy meggondolatlanságát. Egyszerűen csak egy hibát kellett elkövetnem. Felszálltam a motorra, majd hazafelé hajtottam. Közepes sebességgel mentem, de ki voltam készülve, és minél hamarabb haza akartam érni. Ez rendben is volt, de jött egy bukkanó az úton. A kormány elfordult, elvesztettem az egyensúlyom és elestem. A motor a fejem mellett száguldott. Nagyon fájt a karom, mikor ránéztem észrevettem, hogy vérzik.
- Karen!- ez volt az utolsó dolog, amit hallottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése