5. fejezet

Aminkor kiértünk egy csoport integetni kezdett Caleb irányába, én pedig már épp indulni akartam, mikor megállított.
- Várj! Nem akarsz odajönni hozzánk?- kérdezte és utólag ez überrendes volt tőle.- Persze csak, ha a szüleid is megengedik...- nézett rám.
-Ööö, megkérdezem, oké?
- Oké, megvárlak.- szólt és odasétált a barátaihoz. Én pedig elindultam anyuékhoz.
- Rendben, menj csak, ismerkedj meg velük nyugodtan.- mosolygott anya és azonnal beleegyezett.
- Én azért megnézném azt a csoportot!- mondta apu szigorúan. Anya ránézett és egy nézéssel elhallgattatta. Én még mindig ott álltam és "most akkor, mi van?" nézéssel fürkésztem apát és anyát.
- Menj csak.- mondta sóhajtva apu és elindultam vissza a büféhez. Még mindig ott álltak és amikor megérkeztem rövid bemutatás után elindultunk a füvön és egy óriási törölközőkkel, meg strandtáskákkal teli helyre érkeztünk. Na az volt az ő helyük. Kérdőn néztem, mert mindenki leült a sajátjára, de nekem, ugye nem volt. Végül Caleb sietett a segítségemre, mert kezdtem egyre szerencsétlenebbül kinézni, ahogy ott álltam.
- Karen gyere ide. Mondta, majd maga mellé mutatott. Hát igen, csak ezután rákvörös fejjel ültem mellette. Amúgy mindenki nagyon rendes volt, a lányok megdicsérték a hajam, meg a fürdőruhám (vagy "fürdőrucim", ahogy ők mondják) és jókat nevettünk. A nap végén már elértem, hogy a fejem 50%-al kevésbé volt vörös. Siker. Hát nem vagyok ügyes?
Délután már kezdtek szedelőzködni, így én is indulni készültem. Gyorsan elköszöntem mindenkitől, majd odamentem Calebhez.
- Még meg sem köszöntem, hogy elhívtál.- szóltam.
- Á, nem is kell!- ment bele a játékba.
- Azért köszi. - mosolyodtam el. Nevetve összenéztünk, majd elindultam anyuékhoz.