Tegnap anyuval csajos napot tartottunk. Megnéztünk csomó filmet és sorozatot, anyu mutatott néhány sminktrükköt (semmi komoly, csak szemceruzával történő kihúzás), begöndörítettük a hajam, meg ilyesmi. Szóval elvoltunk. Arra ébredtem, hogy a gondosan párnám alá rejtett telefonom rezeg. Egy üzenet Calebtől.
Ne feledd, ma megyünk hozzám!
Kicsit idegesen felugrottam, majd a ruháim felé néztem. Ma egy kék egybe ruha, kék-fehér sál és fehér cipő volt a soron. Az összeállításban kicsit kételkedve mentem le a konyhába. Sajnos senkitől nem tudtam kérdezni, mert az asztalon egy levél várt. Vásárolni mentek. Én épp egy nagy gondban vagyok, ők meg vásárolnak. Hip-hip-hurrá.
Morcosan ültem le a TV elé és kezdtem keresgélni. Anyuék nem jöttek, de ezt meg is tudtam érteni, mert a környékünkön nincs sok bolt, így messzebb kell mennünk minden alkalommal. Éppen az Így jártam anyátokkal egyik epizódját néztem, mikor csengettek.
- Szia!- köszönt Caleb, miközben a bukósisakot vette le. Egy márkás pulcsi, világos barna farmer és tornacipő volt rajta. Mondanom sem kell, nagyon-nagyon jól nézett ki.
- Nagyon csinos vagy.- dicsért meg engem.
- Köszi.- mosolyodtam el, majd bementünk.
- Anyuék boltban vannak, mindjárt írok nekik, hogy elmentünk.- nyúltam a mobilomért...azaz nyúltam volna, ha Caleb nem előz meg és rejti a háta mögé.
- Odaadnád?- néztem rá, de csak mosolygott.
- Vedd el.- nyújtotta felém, de mikor ezt tettem volna, ő felemelte a kezét, így ugrálva próbáltam a telómhoz jutni. Ennek az lett a vége, hogy megbotlottam és kis híján elestem, de Caleb elkapott és megcsókolt. Na ez volt az a pillanat, mikor engem már nem érdekelt a telefon...sem bármi más. A hosszadalmas csók után végre kikaptam a kezéből a készüléket és írtam anyuéknak.
- Induljunk.- jelentettem ki. Caleb bólintott és megvárta, hogy elkészítsem a hajam, meg bevegyek egy rágót, amit egyébként 5 perc elteltével kiköptem.
Bekötöttem a bukósisak csatját (most már megy egyedül is, nem úgy, mint a moziba menet) és Caleb most is hátranézett.
- Kész vagy?- kérdezte. Mondtam már, hogy motorozás közben milyen nagyon menő?
- Igen, menjünk.- bólintottam.
Ne feledd, ma megyünk hozzám!
Kicsit idegesen felugrottam, majd a ruháim felé néztem. Ma egy kék egybe ruha, kék-fehér sál és fehér cipő volt a soron. Az összeállításban kicsit kételkedve mentem le a konyhába. Sajnos senkitől nem tudtam kérdezni, mert az asztalon egy levél várt. Vásárolni mentek. Én épp egy nagy gondban vagyok, ők meg vásárolnak. Hip-hip-hurrá.
Morcosan ültem le a TV elé és kezdtem keresgélni. Anyuék nem jöttek, de ezt meg is tudtam érteni, mert a környékünkön nincs sok bolt, így messzebb kell mennünk minden alkalommal. Éppen az Így jártam anyátokkal egyik epizódját néztem, mikor csengettek.
- Szia!- köszönt Caleb, miközben a bukósisakot vette le. Egy márkás pulcsi, világos barna farmer és tornacipő volt rajta. Mondanom sem kell, nagyon-nagyon jól nézett ki.
- Nagyon csinos vagy.- dicsért meg engem.
- Köszi.- mosolyodtam el, majd bementünk.
- Anyuék boltban vannak, mindjárt írok nekik, hogy elmentünk.- nyúltam a mobilomért...azaz nyúltam volna, ha Caleb nem előz meg és rejti a háta mögé.
- Odaadnád?- néztem rá, de csak mosolygott.
- Vedd el.- nyújtotta felém, de mikor ezt tettem volna, ő felemelte a kezét, így ugrálva próbáltam a telómhoz jutni. Ennek az lett a vége, hogy megbotlottam és kis híján elestem, de Caleb elkapott és megcsókolt. Na ez volt az a pillanat, mikor engem már nem érdekelt a telefon...sem bármi más. A hosszadalmas csók után végre kikaptam a kezéből a készüléket és írtam anyuéknak.
- Induljunk.- jelentettem ki. Caleb bólintott és megvárta, hogy elkészítsem a hajam, meg bevegyek egy rágót, amit egyébként 5 perc elteltével kiköptem.
Bekötöttem a bukósisak csatját (most már megy egyedül is, nem úgy, mint a moziba menet) és Caleb most is hátranézett.
- Kész vagy?- kérdezte. Mondtam már, hogy motorozás közben milyen nagyon menő?
- Igen, menjünk.- bólintottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése