És persze jöjjön a megérdemelt folytatás.
Anyu kikészített a megbeszélnivalójával, így egész este nyugtalan voltam. Amint az első napsugár megjelent, már ugrottam is ki az ágyból. Először meg akartam beszélni ezt Calebbel, de rájöttem, hogy ez nem a legjobb ötlet. Inkább hagytam...vagyis hagyni próbáltam. Őszintén szólva mindenképpen el akartam felejteni, de nem ment. Caleb tényleg ezt akarná? Eddig nem vettem észre.
Lassan végiggondoltam mindent, majd kezdett derengeni valami. Caleb nem tenne ilyet, ráadásul pont anyunak hiszek? Ezt nem azért mondom, de mindenen felspannolja magát ami velem történik. Ez nem rossz, csak egyszerűen nem szabad komolyan vennem. Az én barátom a világ legjobbja és én nem kételkedem benne. Ezt alaposan leszögeztem magamban, majd egyszerűen felöltöztem. Kedvetlen voltam, de nem is véletlenül, az idő ma borús volt, látszott az égen, hogy esni fog. Ma pink-napot tartottam, rózsaszín Converse, szintén rózsaszín felső és farmer virított rajtam. Kivételesen néhány színes gumikarkötőt is felhúztam a csuklómra.
A szüleim megdicsértek, hogy hajlandó voltam hosszú ujjú blúzt felvenni, ráadásul külön örültek, hogy még sálat is tekertem a nyakam köré, én pedig tartottam magam a "jó gyerek" énemhez. Beletörődtem a rossz időbe, majd a szokásos zabpehely felé indultam. Ma epres volt otthon. Mivel ez is pink színben játszott, megdicsértem magam, hogy ilyen jól sikerült eltalálnom a színt. Jókedvűen néztem rá a tévéképernyőre. Éppen valami zene ment, de az már érdekesebb, mi. Katy Perry- Last friday night. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése