Vigyorogva ültem le apa mellé és le sem vettem a szemem a klipről. Anyuéknak nem tűnt fel a kissé túl nagy lelkesedésem a videó iránt. Szerintem azt hitték, ez is csak egy tipikus "Hűűű, de szuper klip és hűűű, de szuper énekes és...hűűű!" szindróma. Minden esetre reggeli után hirtelen kedvem támadt strandolni egyet, így szóltam a szüleimnek.
- Hé, na kik a világ legjobb szülei?- hízelegtem mosolyogva. Igencsak gyenge színész vagyok, anyuék rögtön tudták (mint általában), hogy szeretnék valamit.
- Csak ne mellnagyobbítás legyen!- imádkozott anya.
- Ööö...én csak le szeretnék menni a strandra.- mondtam furán. Sajnos sem anya, sem apa nem akart ma elmenni, így nekiálltam látványosan szenvedni. Apa unta meg előbb.
- És mi lenne, ha Calebbel mennél. A múltkor is majdnem végig vele voltál.- nézett fel apa a focimeccsből, amit éppen a TV előtt elfeküdve bámult. Elgondolkodtam. Ha ráér, akkor miért ne mehetnék vele?
- Oké, mindjárt felhívom.- bólintottam, majd előhúztam a telefonom. Néhány perc múlva megbeszéltük, hogy mindjárt idejön értem és addig pakoljak össze. Hurrá! :)
- Caleb nemsokára itt lesz, elmegyek vele, jó?- kértem engedélyt.
- Érezd jól magad! Figyeljetek egymásra is!- ezt a két mondatot kaptam válaszként. Hogy mennyire aggódnak értem! Pff. Bár, ahogy magamat ismerem, ha épp ellenkezőleg csinálják, akkor meg az lenne a bajom.
Gyorsan összepakoltam (bikini, törölköző, naptej, napszemüveg, strandpapucs, mobil, SzJG kötet, ceruza+üres lapok, zsebpénz, hajkefe, hajcsat, hajgumi), majd minden cuccom egy beleömlesztettem egy táskába. Alig fértem el. Lehet, hogy ez így rosszul hangzik (nem lehet, biztos), de ez mind kell. Így valahogy benyomorgattam a táskába mindent és mivel sikerült, nyertes vigyorral mentem ki a nappaliba. Caleb már ott várt rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése