21. fejezet

VAKÁCIÓ!

- Hűűű!- mondtam halkan. A képen egy szőke (!) hajú kisfiú néz fel félénken egy karcsú nőre, aki mosolyogva néz le rá. A fiún egy elnyűtt kardigán van kopott rövid nacival, a nőn pedig egy bársony szűk szoknya hozzá illő vérvörös blézerrel. A haja rendezett, a mosolya bátorító. A háttérben a már ismerős ház szerepel.
- Ez mikor készült?- kérdeztem.
- Aznap, mikor hazahozott.- mondta csendesen.
- Értem.- mondtam. A beszélgetést az szakította meg, hogy Sue felkiáltott. Kész volt az ebéd.
- Menjünk.- húzott fel és elindultunk.
Az ebéd nagyon finom volt és Sue iszonyú rendes volt velem végig. Miután végeztünk én is megkaptam a szokásos kérdéseket, miszerint "jövőre hányadikos leszek?", vagy "mennyi idős vagyok?". Szóval jól éreztem magam. Caleb vitt haza engem délután és a kapuban még megálltunk beszélni.
- Nagyon rendes az anyukád.- biztosítom a dologról. Elmosolyodik.
- A te szüleid is.- bólint.
- Nem szeretnél bejönni?- kérdezem a ház felé nézve.
- Most inkább haza megyek. Még beszélünk.- puszil arcon, majd elhajt a motorral.
A házban anyuék fárasztanak, hogy "illedelmes voltam-e?" és "minden rendben volt-e?" és "milyenek Caleb szülei?". Türelmesen válaszoltam, de az utolsó kérdésnél megakadtam.
- Igen, Sue nagyon kedves, de ööö....van valami, amit nem tudtam mielőtt elmentem...- akadoztam.-...szóval Sue egyedül él és Calebet csak örökbe fogadta.- magyarázom.
- Ó.- esik le egyszerre anyuéknak. Hát igen.
- És mikor fogadta örökbe?- kérdezi anyu.
- 5 éves korában.- válaszolok.
- Akkor már egy ideje biztos együtt élnek.- bólogat apu, majd anyu is egyetértőn biccent.
Felmegyek a szobámba és fáradtan roskadok le az ágyba. Húú, de elfáradtam.