2013. június 11., kedd

20. fejezet

Szóval, tegnap raktam fel egy ilyen "bónusz-bejegyzést". Ilyenek még bőven lesznek, leginkább akkor, mikor ráérek és van kedvem írni. Mivel jön a nyári szünet, szerintem sok-sok ilyen lesz, de nem mondok biztosra semmit. Na és jöjjön a történet folytatása. ;)

Caleb anyukája nem kérdezett semmit, csak  mondta, hogy tegezzem nyugodtan, és megmutatta mi hol van. Caleb végül bevezetett a szobájába, ami nagyon klasszul nézett ki. Az ablakok egész a fal aljától a tetejéig értek, az egyik oldalon TV volt felszerelve, alatta pedig egy Xbox pihent az üveg asztalon néhány újság kíséretében. A falak krémszínnel voltak ellátva, a szoba plafonjára pedig néhány az időtől halványodó csillag volt felfestve. Az ágy két személyes, bár kissé szétszórtan van megvetve. Két párna, alattuk pedig vékony, kék ágytakaró.
- Amikor azt mondtad, a szobád a hátsókertre néz, nem erre gondoltam.- bámultam a két óriási ablakot. Csak megvonta a vállát és a szobában elhelyezett egyik fotelbe vetette magát. Némi gondolkodás után én a mellette lévőt választottam és a lábam keresztbe téve néztem rá.
- Sue nagyon kedvesnek tűnik.-  jelentettem ki halkan.
- Hát igen, én is annak találom, mióta ismerem.- nézte a padlót, miközben azt hiszem visszaemlékezett.
- Hogy érted, hogy "mióta ismerem"?- húztam össze a szemöldököm.
- Nos, egy árvaházban nevelkedtem 5 éves koromig, mikor Sue örökbefogadott.- mesélte még mindig nem nézve fel. Elámultam. Szóval ezért ilyen a korkülönbség!
- Hű, te árvaházban éltél? És szeretted?- csodálkoztam el.
- Igen és nem nagyon.- válaszolt felnézve. A szemében volt valami szomorúság, amitől a kíváncsiságom elszállt és megfogtam a kezét.
- Ó, sajnálom. Nem akartalak felzaklatni.- néztem rá szomorúan, mire halvány mosolyra húzta a száját.
- Semmi baj. Nyugodtan kérdezz, ha szeretnél.- mondta. Próbáltam megállni, de végül még egyet muszáj volt.
- Még egy utolsót. Van közös képed vele, mikor fiatal vagy?- tettem fel a kérdést.
- Persze. Szeretnéd megnézni?- mosolyodott el véglegesen, mire felálltam és azonnal kíváncsian meredtem rá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése