10. fejezet

Elég fura volt Willel ilyesmiről beszélni, de mégis jól éreztem magam, és mint kiderült, a játékot lehet frissíteni (én ezt tényleg nem tudtam!), így most csomó új dolog van benne. Összességében, Will nagyon-nagyon rendes, én pedig két nap alatt azt hiszem teljesen belezúgtam. Bár ezt mondanom sem kell, gondolom, hisz Jannie nyelvtan óra előtt azt mondta, abszolút látszik rajtam. Hát, oké. :D
A helyemen ülve beszélgettem barátnőmmel a becsengő percében is.
- Akkor te tuti láttad a Hollywood feliratot!- kapcsolódik a beszélgetéshez Mona, aki eddig csendben meredt maga elé. Nehezen dolgozta fel a James-dolgot. Milyen, mikor valami rossz történik vele? Nem akarom tudni... Na mindegy.
- Mona, ennél többet vártam tőled! Az New York-ban van!- kiált fel a fejét csóválva Jannie.
- Öhm...nem.- mondjuk egyszerre Monával.
- Dehogynem!
- Jannie, nincs igazad!- szól vissza Mona, és nézem ahogy vitázni kezdenek, majd körbenézek az egész osztályon. Nate épp kihúzza a fülhallgatót a füléből, Will lehajtott fejjel pihen (ez valami fiús dolog, vagy miért csinálja?), a többiek (még nem tiszta, kinek, mi a neve...) pedig csak úgy általánosságban kiabálnak.
Egy ideig észre sem veszem, hogy valaki bejön a terembe, és a tanári asztalhoz ül. Mikor meglátom a fiatal, alacsony, göndör hajú tanárnőt, elakadó lélegzettel próbálom lecsendesíteni a többieket.
- Köszönöm...hm. Te új vagy. És a neved...- itt közbe akarok szólni, de megállít.- Ne mondd, én is tudni fogom...Lilla!- kiált fel diadalmasan, és én mosolyogva bólintok.- Rendben Lilla, te ma csak figyelj ide nagyon, és próbáld behozni a lemaradást. Mi az 56. oldalon tartunk, te hol hagytad abba az előző iskoládban?- kérdezi kedvesen, és mellém lép.
- A 67. oldalnál, szóval szerintem megleszek.
- Jó. És, milyen itt, az iskolánkban? Látom már összebarátkoztatok a többiekkel.- cseveg mosolyogva, én pedig csodálkozva figyelem. Jófej tanár.
- Igen, köszönöm, nagyon jó itt.- válaszolok illedelmesen.
- Rendben van.- biccent, majd tovább beszél, szavait ezúttal az egész osztályhoz címezve.- Akkor gyerekek, menjünk tovább...- és kezdődik a második órám az első hivatalos iskolanapomon.
Az óra után arról beszélgetünk, milyen rendes a tanárnő (Mrs. Lopez).
- Elmegyek a büfébe, ki jön?- veti fel az ötletet Nate, akivel eddig még nem volt alkalmam beszélgetni, így én feleszem a kesztyűs kezemet, és mellé lépek.
- Én megyek, ma még amúgy sem ettem semmit a reggelin kívül, és már éhen halok.- magyarázom. A többiek nemleges válasza után Nate-el ketten indulunk el.
- Te mit veszel?- nézek rá, ő pedig elgondolkodik, majd utána válaszol.
- Pizzát.- mosolyodik el már a gondolattól is.
- Van itt négysajtos szalámis?- kérdezem.- Az a kedvencem.
- Nekem is!- vigyorog rám, és bólint.- Van olyan.
- Oké! Vegyünk egy egészet, és akkor el tudjuk felezni.
- Jó!- egyezik bele lelkesen.
A büfé sora nagyon hosszú, de Nate-el jót beszélgettem míg vártunk. Kiderült, hogy hasonló az ízlésünk.
Mikor végre mi kerültünk sorra, megrendelte a pizzát, ami bár hideg volt, de nagyon finom és mivel a többiek is kértek, ezért még jól is jártunk, hogy egy egészet kértünk. Ezzel telt el a szünet.