Emelt szint?! Én...megijedtem. Tudom, nagyon gyerekes, hogy ennyi győzködés, és pozitív visszajelzés után is beijedek egy ének órától, de mit lehet tenni? Nos, én például utánanéztem a neten.
- Nem is tűnik olyan nehéznek!- motyogom magamnak.- Talán fel sem szólítanak majd, talán csak elméleti dolgok lesznek!- na, meg azt ahogy én elképzeltem!
Reggel, a tegnap esti görcsölés után álmosan ébredtem, de azért volt egy fénypontja a napomnak: ma is találkozhattam Willel. Ez már pozitívum volt.
Felvettem egy kardigánt, és egy farmert, majd lazán összegumiztam a hajam. Kint szállingózott a hó, így a dzsekim is felkaptam, és nekiindultam a napnak. A reggelim az asztalon várt, a mama pedig mosolyogva köszöntött.
- Második nap!- kiáltja. Haja elegáns kontyba van kötve, és márkás ruhákat vett fel. Csillogó arany kiegészítőit is felvette: fülbevalók, karkötők mindkét kezén, aranylánc nyakában. Mind ugyanazzal az arany virággal díszített.
- Igen!- helyeselek, miközben leülök, és gyorsan megeszem a tükörtojást, ami előttem van.- Délután jövök!- köszönök el, majd zsebre vágom az ebédpénzem.
Az utca már félig-meddig fehér volt, mikor kiértem. Elgondolkodtam az ötleten, miszerint "mi lenne, ha elszöknék Mexikóba, és soha nem jönnék vissza?", de mivel nem tudtam magam meggyőzni ennek az értelmes ötletnek a valószínűségéről, így inkább csak elkezdtem sétálni a suli felé. A hajam (amit makacs módon soha nem tűrök be a sapkába/kabátba) kezdett elázni, a dzsekimen pedig fehér hópelyhek folytak szét.
A suliba beérve elindultam matekra, mikor a folyosón egy kar kinyúlt elém, és berántott egy eldugott sarokba. Legnagyobb meglepetésemre Monával találtam magam szembe.
- Ööö...szia!- mosolygok rá, igyekezve letörölni a képemről a furcsa nézést.
- Helló.- biccent fagyosan, és tovább csinálja azt, amit eddig: unott arccal maga elé nézve áll.
- És, mit keresünk itt??- sürgetem egy kicsit, mivel látszólag nem akarja elmondani, miért húzott ide.
- James.- biccent egy tőlünk messzebb álló fiú felé. Fekete farmert, és sötétkék kötött pulcsit visel. Szemüvege kicsit lecsúszva pihent orrán, és mosolyogva beszélget az előtte álló (számomra ismeretlen) fiúval. Kétségkívül helyes. És ahogy láttam, ezt Mona is felfedezte.
- Ó!- esett le a dolog.- Kedvesnek tűnik!- nézek vissza Monára, aki elég furán festett vörös fejjel, mivel egyébként hófehér.
- Igen, de nem merek hozzászólni.- szegezi tekintetét a földre.
- Akkor...akarod, hogy én beszéljek vele?- kérdezem furán.
- Jó lenne!
- Hát jó.- bólintok, majd elindulok James felé. A folyosón egyébként óriási a tömeg, mert itt rendszerint mindenki csengetésig beszélget, és utána megy be a terembe.
- Lilla, szia!- üdvözöl hirtelen visongva Jannie, én pedig kizökkenve a gondolkodásból, riadtan nézek rá.
- Ó, szia!- eléggé megijesztett, így fellélegezve néztem végig rajta. Színes póló, és vékony, kék nadrág van rajta.
- Mit csinálunk?- kérdezi vigyorogva.
- Elmondom Jamesnek, hogy Monának tetszik.- magyarázom újra megindulva felé.
- Úúú! Én is jövök!- jelenti ki Jannie, így már ketten lépkedünk a hangzavarban James felé, aki továbbra is beszélget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése