7. fejezet

Minden embert próbálok megkerülni, de egy idő után észrevettem, hogy így nem jutok előrébb semmit, így nekiálltam sűrű bocsánatkérések közepest előrenyomakodni.
- Itt mindig ilyen a folyosó?! Mint egy színpad előtt állni a koncerten!- kérdezem Jannietől hátrasandítva. Válaszul felvihog. Öhm, ezt igennek veszem és végre egy lépés távolságra kerülök Jamestől, így azonnal beszélni kezdek.
- Szia!- köszönök oda felvéve a "kedves-vagyok-és-aranyos" mosolyom. A fiú felém fordul és kérdőn rám néz.- Azért akarok veled beszélni, mert van ott egy lány,- mutatok Monára- és tök jó lenne, ha mondjuk...nem is tudom...beszélgetnétek, mert nagyon aranyos, és biztos jól kijönnétek egymással, és tuti neked is tetszik ő és...- magyarázkodom, miközben Jannie meggyőzően bólogat mögöttem.
- Nem értettem, mondd el újra, kérlek!- mondja James, én pedig kínosan felröhögök. Ez egy iskola, hogy lehet itt ekkora hangzavar?! Mindegy, Monáért megtettem (mert mégiscsak ő is új barátaim egyike!!!).
Jannie segítségével félrehúztam a srácot, de mivel minden tele volt, ezért pechemre sikerült a női mosdóban kikötnünk. Ez legalább üres volt, így újra elmondtam a szövegem, és ezúttal érthető volt.
- Oké.- válaszol a srác legnagyobb meglepetésünkre, így mi Jannievel visongva ünnepeltük a sikerünket, James pedig röhögve bámult minket.
- Akkor, én most beszélek vele.- mosolyodik el, és távozik a (lány) WC-ből.

A matekterem felé sétálva Jannie épp azt ecsetelte, hogy mennyire utálja ezt az órát, mikor Mona mellénk lépett. A feje égővörös volt, és kizárólag a földet nézte járás közben.
- Hogy ment?- kérdezem izgatottan.
- Ment.- jelenti ki szűkszavúan, és nem tudom eldönteni, hogy jó vagy rossz történt-e vele.
- De HOGY ment?- hangsúlyozom ki a szót.
- Jól.- nyögi ki felnézve és felnevet.
- Hurrá!!!- kiáltok fel boldogan.
- Na és, elmentek randizni, vagy, már jártok, mi történt?!- kérdezősködik Jannie, én pedig vigyorogva nézem Monát, aki látszólag nem igazán szerette, hogy kérdezősködünk.
- Randi holnap délután.- jelentette ki, és ekkor a fiúk mellénk léptek.
- Mona  randizik? Juuuj!- kezdik égetni szinkronban, mire Mona csak beteszi a fülhallgatóját, és unott arckifejezéssel bámulva maga elé sétál tovább, mit sem reagálva a továbbra is beszélő fiúkra. Az mondjuk nem zavarta, hogy még két perc és becsengő, de sejtettem, hogy az óra alatt sem zavartatná magát.
A terem felé sétálva végignéztem a két fiún. Nate ezúttal bársony pulcsit és kordnadrágot viselt, Will pedig kapucnis pulcsit vett fel farmerral. Elolvadtam, és mindezt az sem könnyítette, hogy találkozott a tekintetünk, és rám mosolygott. Khm. Talán elkaptam a tekintetem. És talán nekimentem a falnak, mert nem figyeltem, hol van a termünk ajtaja. Khm.
A tanár villámgyorsan bejött, és becsapta maga mögött az ajtót, mi pedig összerezzenve figyeltük őt.
Középkorú férfi, aki nem tűnik elsőre a legkedvesebbnek. Inkább a "legkegyetlenebb" jelzőt kapta tőlem. Huff!